Hangover in paradise

Ébreszt a telefon, de kinyomom. Ébreszt a Z.-é is, rá sem hederít, aztán jön a wakeupcall: Egyszerűen felsétált a recepciós, és addig ütötte kitartóan az ajtót, amig értelmes választ nem kapott. Ilyennel sem találkoztunk még, de így legalább elértük a túrát.
A táska tartalma a kabát és a hosszú nadrág is, hisz Thaiföld legmagasabb csúcsa a célunk, ami 2565 méter magas. Azt mondták nincs hó, de hideg az lesz. Dubai után meg sem kottyan egy hegy:)
Kissé késve, de megjön a busz, csokit majszolunk. A fejpárna hamar előkerül és a busz zötyögése hamar álomba ringat. Itt jegyzem meg, hogy ez a ringatózás inkább földrengés jellegű vagy a busz vagy az utak minősége miatt. A hátsó üléssor a miénk, de a fele nincs lehajtva, kényelmetlen.
Sunny ahogy mi is értjük idegenvezetőnk nevét jó arc, és ha hiszitek, ha nem kivállóan beszél angolul. Biztos valami kém lehet vagy ilyesmi...
A busz egyszercsak megáll, és elénk tárul a csoda. Leírás nincs, de olyan 25-30 méter magas vízesés az őserdő kellős közepén. A bolond turisták megfogadják a tanácsot, hogy ne menjenek közel, mi nem. Csupa sár minden, csúszkálunk lefelé. A fényképező egy fénymérés alatt is csupa víz lesz, de megéri. Fotózás, videózás, de legfőképp gyönyörködés. Azért ez nagyobbat üt, mint a lilafüredi.

A busznál már megint ránk várnak. Nem tudtuk volna amúgy melyik a miénk, mert minden busz rendszáma 1-30-al kezdődik, és onnantó thai betűk díszítik a sárag táblácskákat. Metálszürke toyota, egy évjárat, szóval tök egyformák.
Fejpárna elő, de mire felvesszük meg is állunk egy karen falunál. Láttunk már ilyet, de Sunny sokat mesél róluk, ami az útikönyvből kimaradt.


Van itt keresztény templom is, meg 15cm-es pók, meg asszonyok szőnek, amíg a férfiak kávét szürcsölnek. Tetszik a hely. Végre látunk licsifát, és nebántsvirágot: ha hozzáérünk összehúzza magát!!! elképesztő én mondom:)
Megint ordítoznak, hogy indulunk. Nem megy nekem annyira ez a társasútazgatás, de nem bosszant fel a dolog nagyon.
Fejpárna elő, felvesz, de megint megállunk. Mikor a buszból épp kiszállni készülök észereveszem, hogy a nyakpána rajtam maradt. Hátradobom Z.-nek, elnevetjük magunk, ő is elfelejtette levenni. Combosan fáradtak vagyunk.
A vízesés szép, a fák gyönyörűek, egyik másik lián olyan szervesen épül bele gazdafájába, hamar végzünk. A busz most már nagyon felfelé megy. Egyes-kettes-egyes… kanyarog, ráz émelygünk, de a víz segít. Valami fura északi népek piacán körbelesünk. Z. nem szereti ezeket, én mindenből kérek kóstolót. A gyomrom korog.







5 percel később egy nagy nyitott étteremben vesztjük el a bizalmunk az étek láttán. Én mindent kipróbálok: leves, hal, rizs mindenféle cuccokkal. A tál műanyag, de legalább összehaverozunk társasutunk társaival. Két japán pár, egy ausztrál fiatalabb kettős és egy idősödő belga pár. A gyümölcs viszont tényleg finom az ebéd végén.
Kifekszünk szemben a fűre, és láss csodát 1048 méteren a tengerszint felett az őserdő közepén van wifi… szóval ezt nem értjük, de mindegy megint ránk vár a busz.

(Z.) kaja után ismét buszozás ami már tényleg a csúcsra visz. kettőezer ötszáz sok méter és nagyjából 15 fok. Rosszabbat vártunk szóval elvagyunk trikóban is. Laosban hidegebb volt. Sunnynak be nem áll a szája angolja mint Cs. írta élvezhető. Szóval információkkal is el vagyunk látva.

Egész jó cafe latte-t is adnak boldogak vagyunk és kimerültek. A nap fénypontja (sokadik) a király 60. születésnapi ajándéka. Lelkes kis népe 22 évvel ezelőtt megajándékozta őt és kedves feleségét 1-1 pagodával az ország legmagasabb hegyén. Szerintem azért nem volt meglepve Őfelsége. (Éljen soká.).
Ügyes gondolat márcsak idegenforgalmi szempontból is. A képek magukért beszélnek.




Az út egyébként szervezett és sok tekintetben tökéletes. Először is nem értékeljük lehúzásnak a 6000 Ft-ot amit ezért kértek. Ők intézték a belépőt, az ebédet, volt érthető Guide, és kis tuk-tukozás is.




Másrészről mivel ilyen kevés időre jöttünk nyaralni nem jutott erre több napunk és egy napba ennél többet nem lehetett beletenni.
Útonközben a busz legjobb helyévé változott a hátsó sor, mert már az első megálló után lehajtották az üléssor másik felét, így 4 helyünk volt kettőnknek. Értsd jól 4 táj embernyi. Visszafelé kis alvás, majd város közepén kiugrottunk és utunk hátralévő részének ügyes bajos dolgait intéztük. Keményebb lesz ez mint gondoltuk.
Lényeg a lényeg, ahová megyünk arrafelé tart rajtunk kívül még vagy 100.000 ember.

http://fullmoonparty-thailand.com/

Szóval szállás az eredetileg tervezett szigeten már vagy egy hónapja nincs (minden helyi turistinformost megnevettettünk ezzel az ötlettel) így egy szomszédos szigeten leszünk, de majd átmegyünk hajóval. A másik szórakoztató, hogy kishíján középföldén ragadtunk, mert

1. vonatjegy nincs. Nincs első sem másodosztályra sem, és a harmadosztálynál a pénztáros illedelmesen rázta a fejét, hogy azt talán ne. (tudom ti vállaltátok volna)
   


2. Busszal mintegy 1200 km kellene megtenni átlag 60km/h sebességgel és ebből már elegünk is van egy kicsit.
   


3. Kocsit sem lehet már bérelni, mert még mindig inkább vezetnénk, de a normális helyek (ahol máshol is le lehet adni az autót) mindenhol sold out. Nomeg a fordított közlekedés….
   

Hála egy ismerősnek aki netközelben volt foglaltunk egy repülőt a holnaputáni uticélunktól BKK-ra, és úgy néz ki találtunk kultúrbuszt és kompot is a szigetig. (Buszozás kevesebb, hajó több) Zsír.

Nyílt wifin nem bankkártyázunk, ezért kellett az ismerős. Köszi Éva!

Ma detox nap van, így nosangsom, kicsekkolni már elkezdtünk mert most 23:29 van és a buszunk 03:00 kor indul Sukothai-ba. Éljenek a buszok, és nőjjenek nagyon nagyra a thaiok. De legalább éjszaka.

A szakállamon már meglátszik a sörhab :)

Cs. gyors kiegészítése szerinte reggel hisztis voltam. Lehet. Valószínű. Mondjuk Ő sem volt frissen vasalt.