Azért ezek a reggelek dúúúrvák. Most olvastam Cs. beszámolóját Bangkokról, és próbálom ott folytatni ahol abbahagyta. Felkelés reggel 5kor. Ébredés valamikor délután. Itt már csak a szakállunk különböztet meg minket délre tartó vannabe hátizsákosoktól. Hálisten. Azonosuli nem akarnánk. Szervezett út lévén a busz tökéletes. Egyébként tele csupa alvó fiatallal.
Ezt mi is kihasználjuk és szokásos módon nagyjából felváltva alszunk is Cs.vel. Valamikor dél körül megállunk ebédelni illetve hát lenne rá lehetőség. Részint a kialvatlanság részint az esti Changozás miatt enni nem tudok, de Cs. sem erőlteti. Biztos ami biztos meghívom egy Changra, rosszabb nem lesz a helyzet max alszunk megint.
A buszút azért a végén már unalmas. Ülünk és a GPS alapján próbáljuk kitalálni mennyi lehet hátra a hajóútig. A megérkezés aztán felülírja a fásult hangulatot.
Cigisör és beszállás. Katamarán (értsd jól nem Kata Marán) ami elég nagy és jól felszerelt. Belül mint útóbb kiderül nagy tévék és légkondi. Nyilván nem oda rohantunk hanem fel a harmadik emeletre. Minden ülőhely foglalt, de gyorsan rájönnek, hogy minket ez érdekel a legkevésbé. A következő három órára beköltözük legelőre a két sor közé a földre. Lent egyébkén nem csak légkondi és tv van hanem pult is. Chang nincs de Singha van.
Fent pedig már már giccses festői táj 45 km/hval száguldó hajó tetején két szalonspicces fülhallgatón reggit hallgató túristával akik értelmetlenül sok fényképet csinálnak. Ide értve az idegen párokról készülő képeket amiket majd emailen megkapnak.
Elismerő mosolyok a sorok közül a sokadszori bevásárlás után és folyamatosan növekvő hely a hajón. Ennek alapvetően nem mi fokozódó hangulatunk az oka hanem hogy uticélunk a harmadik és egyben utolsó megálló.
Érkezés után tengerparti sör, hiszen megérdemeljük. Itt vagyunk
(.cs): egyből lett aztán kettő is hamar. Sokalljuk a taxiért a 200Bathot, gyalog indulunk el megkeresni a szállást. Kihalt földutakon kóborulunk pár percet, aztán belefutunk egy kisboltba, ahol a megszott hazugságokkal árasztanak el minet most épp oszták idősödő günterek.
A főutra érve szembesülünk a ténnyel, hogy fogalmunk sincs merre van a szállás. Balra? Jobbra?
Megáll egy robogó és azt állítja ő taxis.
(Z.): azt már ismerjük, hogy aminek itt van legalább 50 köbcentije az vagy 3 embert szállít vagy egy mozgóbüfé, de hogy ebben nekünk is részünk lesz azt nem gondoltuk volna. Dobta a gép, szóval menni kell. Azt már tudjuk, hogy a taxi 200 szóval 150ig alkuszunk.
Szóval:
Cs.: 70 kg, zsák 13 kg
Z: 90 kg, zsák 15 kg
Táj sofőr kb 55 kg
erre van 50 cc. Söfőr lába között az én zsákom, felmászom a robógóra és bíztatom Cs.-t Aztán megértem, hogy nem bíztatás kell neki hanem hely. Kúszom előre máramennyire lehet. Cs felmászik mögém hátán a zsákjával. Felbőg a motor, rajtad van a sor, egyszer élünk.
Szinte egyértelmű, hogy a helyi arcnak fogalma sincs arról hol a hotel, így röhög rajunk a fél város amikor megállunk és ő kérdezősködik. Szerencsére menet közben a SangSomhoz hozzáférünk.
A megérkezést követően gyors vacsora majd a parti bárban welcome party. Valamikor lesz felezőbulink is. Vagy az tegnap volt? Passz.
Ezt mi is kihasználjuk és szokásos módon nagyjából felváltva alszunk is Cs.vel. Valamikor dél körül megállunk ebédelni illetve hát lenne rá lehetőség. Részint a kialvatlanság részint az esti Changozás miatt enni nem tudok, de Cs. sem erőlteti. Biztos ami biztos meghívom egy Changra, rosszabb nem lesz a helyzet max alszunk megint.
A buszút azért a végén már unalmas. Ülünk és a GPS alapján próbáljuk kitalálni mennyi lehet hátra a hajóútig. A megérkezés aztán felülírja a fásult hangulatot.
Cigisör és beszállás. Katamarán (értsd jól nem Kata Marán) ami elég nagy és jól felszerelt. Belül mint útóbb kiderül nagy tévék és légkondi. Nyilván nem oda rohantunk hanem fel a harmadik emeletre. Minden ülőhely foglalt, de gyorsan rájönnek, hogy minket ez érdekel a legkevésbé. A következő három órára beköltözük legelőre a két sor közé a földre. Lent egyébkén nem csak légkondi és tv van hanem pult is. Chang nincs de Singha van.
Fent pedig már már giccses festői táj 45 km/hval száguldó hajó tetején két szalonspicces fülhallgatón reggit hallgató túristával akik értelmetlenül sok fényképet csinálnak. Ide értve az idegen párokról készülő képeket amiket majd emailen megkapnak.
Elismerő mosolyok a sorok közül a sokadszori bevásárlás után és folyamatosan növekvő hely a hajón. Ennek alapvetően nem mi fokozódó hangulatunk az oka hanem hogy uticélunk a harmadik és egyben utolsó megálló.
Érkezés után tengerparti sör, hiszen megérdemeljük. Itt vagyunk
(.cs): egyből lett aztán kettő is hamar. Sokalljuk a taxiért a 200Bathot, gyalog indulunk el megkeresni a szállást. Kihalt földutakon kóborulunk pár percet, aztán belefutunk egy kisboltba, ahol a megszott hazugságokkal árasztanak el minet most épp oszták idősödő günterek.
A főutra érve szembesülünk a ténnyel, hogy fogalmunk sincs merre van a szállás. Balra? Jobbra?
Megáll egy robogó és azt állítja ő taxis.
(Z.): azt már ismerjük, hogy aminek itt van legalább 50 köbcentije az vagy 3 embert szállít vagy egy mozgóbüfé, de hogy ebben nekünk is részünk lesz azt nem gondoltuk volna. Dobta a gép, szóval menni kell. Azt már tudjuk, hogy a taxi 200 szóval 150ig alkuszunk.
Szóval:
Cs.: 70 kg, zsák 13 kg
Z: 90 kg, zsák 15 kg
Táj sofőr kb 55 kg
erre van 50 cc. Söfőr lába között az én zsákom, felmászom a robógóra és bíztatom Cs.-t Aztán megértem, hogy nem bíztatás kell neki hanem hely. Kúszom előre máramennyire lehet. Cs felmászik mögém hátán a zsákjával. Felbőg a motor, rajtad van a sor, egyszer élünk.
Szinte egyértelmű, hogy a helyi arcnak fogalma sincs arról hol a hotel, így röhög rajunk a fél város amikor megállunk és ő kérdezősködik. Szerencsére menet közben a SangSomhoz hozzáférünk.
A megérkezést követően gyors vacsora majd a parti bárban welcome party. Valamikor lesz felezőbulink is. Vagy az tegnap volt? Passz.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése