Patience is the key of paradise

(Cs)A csendes karácsonyi vacsora után végre sikerült skypolnunk a szüleinkkel, mindkét fél örömére. A netcafé bent nem volt túl barátságos, így a tegnapi bejegyzést már a bejárat előtti padokon folytattuk immár ugye Beerlao-val. Itt egyszercsak, mikor már zárni készült a hely, egy ausztrál bálna támadt meg minket, és sörözgetés közben kellemesen elbeszélgettünk. Annyira kész volt, hogy Z.-t és engem csupán a ruházatunk alapján tudott megkülönböztetni, illetve azt sem. Mekérdezte, mikor Z. bement, és csak én voltam ott, hogy miért öltöztem át… Továbbra sem értjük, hogy velünk egyidősen hogy lehetséges, hogy 3-4 hónapokra elmennek utazgatni emberek minden évben. Ő viszont már tud olyat is az utazásunkkal kapcsolatba, melyet Ti most már közel húsz rendszeres olvasóink nem is sejtetek. (ha valaki megírja kommentben, hogy szerinte mire gondolunk, azt igen-nem, hideg/meleg/forró válaszokkal közelítjük majd…) Unalmas közönnyel léptünk le a helyről remélvén hamar ágyba kerülünk, de kb 100 méterrel később belefutottunk abba a spanyol családba, akik előttünk álltak sorba a vízumért itt a határon. Paco a buddhista szaxofonos apuka és leány gyermeke a spanyol artistaképző harmadéves növendéke szeretik a sört. Z. talált mosdóbamenet egy Yamaha dobozgitárt és gondolkodás nélkül elkezdte azt képességeinek megfelelően és legjobb tudása szerint használni. Valahogy aztán hozzám került… A spanyolok Belgiumban laktak két évvel ezelőttig, így franciául beszéltek jobban. Ebből lett aztán La vie en rose Edith Piafftól éppúgy, mit a Tomber la chemise a Zebdától, de a legnagyobb sikereket magyar számokkal arattuk.

Ez a napokkal ezelőtt már beharangozásra került pilótajátékunkkal is kapcsolatos leszJ A gitár tulajdonosa egy laoszi srác aztán végül visszakapta hangszerét és piszok jó hangon énekelt nekünk, de kérte Z.-t, hogy azzala két kanállal ne játsza túl hangosan a ritmust. Ennek oka nem az volt, hogy még lett volna a Tom Yam levesből, amivel megkínáltak, hanem az, hogy ekkortájt laoszban ötünkön kívűl nem volt ébren ember.





Vicces, hogy számunkra az ázsiaiak nehezn különböztethetőek meg, ez a srác meg azt kérdezte tőlünk, hogy ikrek vagyunk-e… Izé, kulturális módon igen is lehetne a válasz, de akkor sem egypetéjűekJ Két kicsi dobozos Beerlaoval aztán az Imigration office előtt elszívtunk egy-két cigit… Reggel négy táján aztán édes álomba szenderültünk…

(Z) nagy már a közösködés. Ma megosztottunk egy sört is és már a blogbejegyzésekben is össze vissza ír mindenki mindent (ennél többet nem tervezünk!!). Mivel most Cs. zuhanyzik nekem kellene folytatnom.
Laos egyébként nem egy gazdag ország, egészen konkrétan a világ egyik legszegényebb országa.

Kötelező olvasmány: http://www.allsp.com Season 3 első rész

De a dolgot komolyra fordítva a határok nem olyan régen nyíltak meg, az ország egy jelentős része még mindig ópium termelésből él és a turizmus kicsit új nekik. Ráadásul a környék nyomokban maláriát tartalmaz.

Jut is eszembe ez a malaron cucc azért üt. Képtelenek vagyunk felkelni tőle reggel. Megint
órákig tartott mire magunkhoz tértünk.
malária haszn út kép.

Lehet, hogy mostantól elfelejtjük bevenni.

A reggeli kávé volt a nap mélypontja. Azt hiszem egyszer régen járhatott itt egy német turista aki megmutatta nekik a dolgot és azóta ezek próbálják lemásolni a terméket. De könyörgöm német kávét hamisítani?!! A milk szót nem ismerik, így felönteni sem lehetett. Mindezek előtt persze pénzt kellett váltani mert tegnap dollárból ittunk. Már egy ideje THB-ban számolva figyelünk a kiadásainkra, de Laosban elengedtük magunkat. Váltottunk 50 dollárért 486.000 helyi falevelet. Elvesztünk. Egy sör 10.000 ezzel számolunk.

(.cs): az ezres a kétezres és a húszezres pont ugyanolyan, ahogy a tíezres sem különbözik az ötvenezrestől, ráadásul arab számokkal csak egy helyen van ráírva mennyit is ér. A zsebem olyan, mint egy rosszabb megfázásos időszakban, csak most nem zsebkendőkkel van kitömve...

(Z.): Az út során egyébként csak közelítő terveink vannak és mivel lassan lejár az a néhány nap amit itt északon akartunk tölteni lassan visszaindulunk délre. Éppen ezért igazán túristásra vettük a mai figurát és elmentünk egy utazásszervező céghez (bódé az út mellet, just like the others) és néhányszázezer falevélért mikróbuszt és sofőrt szereztünk. Előtte hosszas alkudozás lao-englishül, mit fogunk látni, hova megyünk, mennyibe kerül. Alkudni nem enged, de azért ember Ő is és amikor 4 ingyen sört kérek az útra rááll.

Vízesés, templom, laowihskey gyártás, helyi falu, emlékbudha sorrendet persze be nem tartva egész délutános program. Napközben kemény meleg volt, de érdekes mert estére mindig lehül és pulóver nélkül fázós. Mind1. Megyünk délre.

Jó lett volna Laos-ból kicsit jobban felkészülnünk, mert fogalmunk sincs , hogy a mekong parti emlékbudha miért áll ott. Mind1, Cs. képe egész jó lett volna ha még egy lépéssel hátrábbról fotózza.

A vízesés előnye, hogy a dzsungel szélén van, hátránya, hogy mások pataknak hívnák inkább. Cs. fotózni tanít, a záridővel ismerkedem. Úton a vízesés felé azért sikerül egész jó képeket készíteni egy olyan világról amit megismerve az ember megtanulja értékelni a sajátját.

(.cs): A patak gyorsfolyású és krokodilfejre emlékeztető köveken kell átlépkedni, sikerült is belesnem, Z. majdnem elejtette fényképezőt annyira röhögött, a rekkenő hőségben felüdítő volt a hegyipatak hűs vize.


(Z.): A szerzeteseknél lelki békét keresve megtaláltuk a nap jelmondatát is.

A helyi falu aztán felrakja a pontot az íre. Papírt gyártanak, bár erre laoenglis hiányában csak hosszú idő után jöttünk rá. Izomlázunk lesz a sok hadonászástól. Mire végigfotóztuk a falut megjelentek a papír-t áruló gyerekek is. Igazából koldulnak, nincs ára. Állandó pofátlanság határán fotózunk (Cs. szerint átléptem) de olyan fotót lenne jó csinálni amelyiken nem látszik valami, hanem láttat valamit.

Eljött a pillanat amikor szeretnénk meghirdetni a játékot, márcsak hogy saját mulatságunkra is. A nyertes ezt az eredeti laoszi Lungtong szövésű tokban tárolt kézzel, patakban merített és napon szárított papírtekercset nyerheti meg, ha kitartó, ügyes, jó stratéga de legfőképpen szerencséje van. Holnap kaptok majd képet is a fődíjról, de a játékszabályok egyenlőre még kialakításukra várnak, azt majd csak akkor közöljük, ha nem akarunk változtatni rajta később.